Csin Si Huang, akinek eredeti neve Csin Cseng volt,
hercegként született a háborúzó államok korában. 13 évesen emelkedett a
trónra, és 21 évesen teljesen kezébe vette a hatalmat. Leigázta a
feudális államokat, és Kr. e. 221-ben egész Kína területét uralma alá
vonta.
Csin kihirdette önmagát Si Huang-tinek, azaz “eredeti uralkodónak”,
egy szintre emelve magát így az istenekkel és hirdetve isteni jogát a
Kína feletti uralomra. Kína-szerte rendeleteket vésetett a hegyek
oldalába az általa kifejlesztett birodalmi írással, melyek az ország
uralma alatt való egyesítését hirdették.
Csin egységesítette a súlyokat és a mértékegységeket, a pénznemet de
még a kocsik tengelyének hosszát is, ami lehetővé tette, hogy ez
utóbbiak simán gördüljenek a kiterjedt úthálózat keréknyomaiban. Az
úthálózatot is Csin építtette, hogy összekösse vele egyes tartományait.
Csin drasztikus eszközökkel próbálta elejét venni a lázongásnak. Az
eretnekséget azzal próbálta elsöpörni, hogy elégettette a klasszikus
írásokat – kivéve a mezőgazdasági, orvosi és szent könyveket – sőt azt
is elrendelte hogy 460 konfucionistát élve eltemessenek. Elkoboztatta a
fegyvereket, és szigorú büntetéseket vezetett be a vétségek
megtorlására.
Csin már fiatal korában sírhelyet építtetett magának – az
agyagkatonákkal teli, nevezetes mauzóleumot Hszian városában.
Kelet-kínai utazása során halt meg, amikor a legendás “halhatatlanok
elveszett szigetét” kereste.
Szun Cu
Bár a Szun Cu eredetéről szóló beszámolók eltérnek
egymástól, egy Kr. e. II. században írt életrajz szerint ő egy tábornok
volt, a Kr. e. VI. században Vu államban. Szun Cu könyvéről, “A
hadviselés művészetéről” vált híressé, amelyet a Kínai Birodalom
összeomlása előtti időszak legalapvetőbb katonai stratégiai művének
tartanak.
A 13 fejezetből álló könyv az egyik legismertebb tanulmány, amit a
sikerhez kellő stratégiáról írtak. Szun Cu legfontosabb megállapítása,
hogy “a hadviselés alapja a megtévesztés”. Hitte, hogy “a hadviselés
művészetének legmagasabb formája az, ha harc nélkül győzzük le az
ellenséget”.
Kihangsúlyozta az ellenség ismeretének fontosságát – “Ha ismered az
ellenséget és ismered önmagad, akkor akár száz csata kimenetele miatt
sem kell aggódnod. Ha ismered önmagad, de az ellenséget nem, minden
győzelmedért elszenvedsz egy vereséget is.”
Ma munkáját olyan területeken is alkalmazzák, amelyek egyáltalán
nincsenek kapcsolatban eredeti, katonai tematikájával – az üzleti
életben, a sportban a diplomáciában, sőt a randizásnál is!
Vu Zetian
Vu Zetian királyi vérből származott a Tang-dinasztia
idején. 13 évesen került Taj-cung császár háremébe, majd a következő
császár, Kao-cung háremének is tagja lett. Vu Zetian, a manipuláció
mestere rávette az uralkodót, hogy emelje őt egy ranggal a császári
hitves alá. Végül a császár őt vette feleségül.
Amikor Kao-cung öt évvel később szívinfarktust kapott, Vu a
színfalak mögül uralkodott. Titkosrendőrséget hozott létre, amely
vetélytársai ellen kémkedett, és börtönbe vetette, megölette azokat,
akik útjába álltak. Kao-cung halála után bábcsászárokon (fiain,
Csong-cungon és Ruj-cungon) keresztül gyakorolta hatalmát, majd végül
az első női uralkodóként önmagát is kikiáltotta császárrá.
Vu a 80-as évekig uralkodott, amikor is képtelen volt megakadályozni egy puccsot. Nem sokkal ezután meghalt.
A hatalomhoz vezető kegyetlen útja ellenére uralkodása jóindulatú
volt. Vu csökkentette az állandó hadsereg méretét, és az
arisztokratákat tanult emberekkel váltotta fel a kormányban.
Tisztességesen bánt a parasztsággal. Csökkentette az adókat, növelte a
mezőgazdasági termelést és megerősítette a közműveket. Vu a nők
szerepének felemeléséért is küzdött, és tudósaival megíratta híres nők
életrajzait.
Cseng He
A Szanbao néven is ismert Cseng He a Ming-dinasztia
idején élt. Közép-ázsiai kisebbségi népcsoportjából ragadták el és
kasztrálták őt, amikor a ming sereg elfoglalta szülőföldjét, Junnan
tartományt.
Csenget később kinevezték admirálissá és nagykövetté. Egy 28 évig
tartó időszak alatt több, mint 30 országba ellátogatott, köztük
Jemenbe, Iránba, sőt még Mekkában is járt. Cseng He minden útján
megajándékozta vendéglátóit, és kérte az uralkodókat, hogy küldjenek
követeket Kínába. Cserekereskedelmet folytatott értékes kövekkel,
elefántcsonttal, indigóval, és ritka állatokat, zsiráfot, oroszlánt,
struccot és leoprádot vitt haza a kínai uralkodónak.
Első útján flottájához tartozott egy hatalmas hajó – valószínűleg az
akkori világ legnagyobb tengeri járműve. Kilenc árbocán tizenkét
vitorla feszült, és legénysége több, mint 200 tengerészből állt. Cseng
kiváló navigátor volt, hajónaplót vezetett, és iránytűt is használt.
Tengerészeti térképeket is készített – az ún. Cseng He Tengerészeti
Térképeket – melyek a legelsők voltak a világon a maguk nemében.
Pu Ji
Pu Ji a Csing-dinasztia idején született, amikor Kína a
külföldi nagyhatalmak befolyása alatt állt. Hároméves korában ültették
a trónra. Amikor 1911-ben egy lázadás megdöntötte a hatalmát,
lemondott, de továbbra is a Tiltott Városban élt.
A mandzsuk szerették volna visszaültetni Pu Jit a trónra, és azt
akarták, hogy együttműködjön a nyugati nagyhatalmakkal, ami segíthetett
volna e cél elérésében. Amikor a japánok 1931-ben megszállták
Mandzsúriát, Pu Ji elfogadta az ajánlatukat, hogy legyen az újonnan
létrehozott Mandzsukuo állam főbiztosa, majd 1934-ben annak császárává
vált.
A háború vége után a Szovjetunióba vitték, ahol házi őrizetben
tartották. 1950-ben visszatért Kínába. Itt 9 évi börtönre ítélték. A
Kommunista kormány bábja lett, sőt, 1962-ben Mao parancsára feleségül
is vette a párt egyik tagját – ezzel először fordult elő, hogy egy
mandzsu uralkodó kínai nőt vett feleségül.
Kublaj kán
Kublaj kán a nagyapjától, Dzsingisz kántól hatalmas Mongol
Birodalmat örökölt, s ezzel együtt a hódítás olthatatlan vágyát is.
Amikor 1279-ben befejezte Kína meghódítását, és megalapította a
Jüan-dinasztiát, legyőzhetetlennek tűnt.
Kína után kevés meghódítandó terület maradt, és ezek egyike sem
kedvezett a lovas hadviselésnek, márpedig a mongol haderő gerincét a
lovasság alkotta. Kublajnak északon, nyugaton és délen a Mongol
Birodalom három másik kánja állta útját, akik ugyan engedelmességgel
tartoztak a Nagy Kánnak, de az az ő irányukba nem terjeszkedhetett.
A kán 1281-ben hatalmas hadiflottát gyűjtött össze Japán
rerohanására. Egyes források szerint a sereg négyezer hajóból állt,
százezer fős legénységgel a fedélzetén.
A japánoknak egyetlen hadihajójuk sem volt, amely kiállhatott volna
a flotta ellen, és látszólag csak a csoda mentette meg a szigetországot
a teljes hódoltságtól. Egy hatalmas vihar csapott le a hamarjában
összegyűjtött konvojra, és hajók százait küldte a tenger fenekére. Ma a
katasztrófa színhelye a világ egyik legfontosabb régészeti lelőhelye.
Kublaj uralma alatt a Mongol Birodalom páratlan méretűre nőtt,
területe Koreától Iránig terjedt. Seregei három évszázad óta először
egyesítették Kínát közös uralom alatt. A Szung-dinasztia utolsó
uralkodója, a 9 éves Si betegségben halt meg, miután éveken át menekült
a lankadatlan kán elől.
Híres Kínaiak
2008 január 8. | Szerző: Melange
Csin Si Huang
Csin Si Huang, akinek eredeti neve Csin Cseng volt,
hercegként született a háborúzó államok korában. 13 évesen emelkedett a
trónra, és 21 évesen teljesen kezébe vette a hatalmat. Leigázta a
feudális államokat, és Kr. e. 221-ben egész Kína területét uralma alá
vonta.
Csin kihirdette önmagát Si Huang-tinek, azaz “eredeti uralkodónak”,
egy szintre emelve magát így az istenekkel és hirdetve isteni jogát a
Kína feletti uralomra. Kína-szerte rendeleteket vésetett a hegyek
oldalába az általa kifejlesztett birodalmi írással, melyek az ország
uralma alatt való egyesítését hirdették.
Csin egységesítette a súlyokat és a mértékegységeket, a pénznemet de
még a kocsik tengelyének hosszát is, ami lehetővé tette, hogy ez
utóbbiak simán gördüljenek a kiterjedt úthálózat keréknyomaiban. Az
úthálózatot is Csin építtette, hogy összekösse vele egyes tartományait.
Csin drasztikus eszközökkel próbálta elejét venni a lázongásnak. Az
eretnekséget azzal próbálta elsöpörni, hogy elégettette a klasszikus
írásokat – kivéve a mezőgazdasági, orvosi és szent könyveket – sőt azt
is elrendelte hogy 460 konfucionistát élve eltemessenek. Elkoboztatta a
fegyvereket, és szigorú büntetéseket vezetett be a vétségek
megtorlására.
Csin már fiatal korában sírhelyet építtetett magának – az
agyagkatonákkal teli, nevezetes mauzóleumot Hszian városában.
Kelet-kínai utazása során halt meg, amikor a legendás “halhatatlanok
elveszett szigetét” kereste.
Szun Cu
Bár a Szun Cu eredetéről szóló beszámolók eltérnek
egymástól, egy Kr. e. II. században írt életrajz szerint ő egy tábornok
volt, a Kr. e. VI. században Vu államban. Szun Cu könyvéről, “A
hadviselés művészetéről” vált híressé, amelyet a Kínai Birodalom
összeomlása előtti időszak legalapvetőbb katonai stratégiai művének
tartanak.
A 13 fejezetből álló könyv az egyik legismertebb tanulmány, amit a
sikerhez kellő stratégiáról írtak. Szun Cu legfontosabb megállapítása,
hogy “a hadviselés alapja a megtévesztés”. Hitte, hogy “a hadviselés
művészetének legmagasabb formája az, ha harc nélkül győzzük le az
ellenséget”.
Kihangsúlyozta az ellenség ismeretének fontosságát – “Ha ismered az
ellenséget és ismered önmagad, akkor akár száz csata kimenetele miatt
sem kell aggódnod. Ha ismered önmagad, de az ellenséget nem, minden
győzelmedért elszenvedsz egy vereséget is.”
Ma munkáját olyan területeken is alkalmazzák, amelyek egyáltalán
nincsenek kapcsolatban eredeti, katonai tematikájával – az üzleti
életben, a sportban a diplomáciában, sőt a randizásnál is!
Vu Zetian
Vu Zetian királyi vérből származott a Tang-dinasztia
idején. 13 évesen került Taj-cung császár háremébe, majd a következő
császár, Kao-cung háremének is tagja lett. Vu Zetian, a manipuláció
mestere rávette az uralkodót, hogy emelje őt egy ranggal a császári
hitves alá. Végül a császár őt vette feleségül.
Amikor Kao-cung öt évvel később szívinfarktust kapott, Vu a
színfalak mögül uralkodott. Titkosrendőrséget hozott létre, amely
vetélytársai ellen kémkedett, és börtönbe vetette, megölette azokat,
akik útjába álltak. Kao-cung halála után bábcsászárokon (fiain,
Csong-cungon és Ruj-cungon) keresztül gyakorolta hatalmát, majd végül
az első női uralkodóként önmagát is kikiáltotta császárrá.
Vu a 80-as évekig uralkodott, amikor is képtelen volt megakadályozni egy puccsot. Nem sokkal ezután meghalt.
A hatalomhoz vezető kegyetlen útja ellenére uralkodása jóindulatú
volt. Vu csökkentette az állandó hadsereg méretét, és az
arisztokratákat tanult emberekkel váltotta fel a kormányban.
Tisztességesen bánt a parasztsággal. Csökkentette az adókat, növelte a
mezőgazdasági termelést és megerősítette a közműveket. Vu a nők
szerepének felemeléséért is küzdött, és tudósaival megíratta híres nők
életrajzait.
Cseng He
A Szanbao néven is ismert Cseng He a Ming-dinasztia
idején élt. Közép-ázsiai kisebbségi népcsoportjából ragadták el és
kasztrálták őt, amikor a ming sereg elfoglalta szülőföldjét, Junnan
tartományt.
Csenget később kinevezték admirálissá és nagykövetté. Egy 28 évig
tartó időszak alatt több, mint 30 országba ellátogatott, köztük
Jemenbe, Iránba, sőt még Mekkában is járt. Cseng He minden útján
megajándékozta vendéglátóit, és kérte az uralkodókat, hogy küldjenek
követeket Kínába. Cserekereskedelmet folytatott értékes kövekkel,
elefántcsonttal, indigóval, és ritka állatokat, zsiráfot, oroszlánt,
struccot és leoprádot vitt haza a kínai uralkodónak.
Első útján flottájához tartozott egy hatalmas hajó – valószínűleg az
akkori világ legnagyobb tengeri járműve. Kilenc árbocán tizenkét
vitorla feszült, és legénysége több, mint 200 tengerészből állt. Cseng
kiváló navigátor volt, hajónaplót vezetett, és iránytűt is használt.
Tengerészeti térképeket is készített – az ún. Cseng He Tengerészeti
Térképeket – melyek a legelsők voltak a világon a maguk nemében.
Pu Ji
Pu Ji a Csing-dinasztia idején született, amikor Kína a
külföldi nagyhatalmak befolyása alatt állt. Hároméves korában ültették
a trónra. Amikor 1911-ben egy lázadás megdöntötte a hatalmát,
lemondott, de továbbra is a Tiltott Városban élt.
A mandzsuk szerették volna visszaültetni Pu Jit a trónra, és azt
akarták, hogy együttműködjön a nyugati nagyhatalmakkal, ami segíthetett
volna e cél elérésében. Amikor a japánok 1931-ben megszállták
Mandzsúriát, Pu Ji elfogadta az ajánlatukat, hogy legyen az újonnan
létrehozott Mandzsukuo állam főbiztosa, majd 1934-ben annak császárává
vált.
A háború vége után a Szovjetunióba vitték, ahol házi őrizetben
tartották. 1950-ben visszatért Kínába. Itt 9 évi börtönre ítélték. A
Kommunista kormány bábja lett, sőt, 1962-ben Mao parancsára feleségül
is vette a párt egyik tagját – ezzel először fordult elő, hogy egy
mandzsu uralkodó kínai nőt vett feleségül.
Kublaj kán
Kublaj kán a nagyapjától, Dzsingisz kántól hatalmas Mongol
Birodalmat örökölt, s ezzel együtt a hódítás olthatatlan vágyát is.
Amikor 1279-ben befejezte Kína meghódítását, és megalapította a
Jüan-dinasztiát, legyőzhetetlennek tűnt.
Kína után kevés meghódítandó terület maradt, és ezek egyike sem
kedvezett a lovas hadviselésnek, márpedig a mongol haderő gerincét a
lovasság alkotta. Kublajnak északon, nyugaton és délen a Mongol
Birodalom három másik kánja állta útját, akik ugyan engedelmességgel
tartoztak a Nagy Kánnak, de az az ő irányukba nem terjeszkedhetett.
A kán 1281-ben hatalmas hadiflottát gyűjtött össze Japán
rerohanására. Egyes források szerint a sereg négyezer hajóból állt,
százezer fős legénységgel a fedélzetén.
A japánoknak egyetlen hadihajójuk sem volt, amely kiállhatott volna
a flotta ellen, és látszólag csak a csoda mentette meg a szigetországot
a teljes hódoltságtól. Egy hatalmas vihar csapott le a hamarjában
összegyűjtött konvojra, és hajók százait küldte a tenger fenekére. Ma a
katasztrófa színhelye a világ egyik legfontosabb régészeti lelőhelye.
Kublaj uralma alatt a Mongol Birodalom páratlan méretűre nőtt,
területe Koreától Iránig terjedt. Seregei három évszázad óta először
egyesítették Kínát közös uralom alatt. A Szung-dinasztia utolsó
uralkodója, a 9 éves Si betegségben halt meg, miután éveken át menekült
a lankadatlan kán elől.
Oldal ajánlása emailben
X