A kínai hagyományos naptári év első hónapjának első napjára esik a kínai hagyományos tavaszünnep, más néven a holdújév, amely idén február 18-a. A tavaszünnep egészen a hagyományos naptári év első teliholdjáig, azaz a lampionünnepig tart. Ennek során országszerte különböző rendezvényeket szoktak tartani. Ez alkalommal az egyik ilyen rendezvényt, vagyis a templomi összejövetelt mutatjuk be.
Ennek a szórakoztató jellegű összejövetelnek az eredetéről nincs írott feljegyzés, de az biztos, hogy köze van a vallási szertartásokhoz. A néphithez kötődő szokásokkal együtt fejlődött ki, majd terjedt el az emberek körében ez az összejövetel.
A kínai ősi vallás a taoizmus, amely az első évszázadban alakult ki. Ekkor kezdett elterjedni a buddhizmus is. Mindkét vallási közösség minden hónap egy meghatározott időszakában nagyszabású szertartást végzett. Később szórakoztató műsorszámokkal gazdagították a szertartásaikat annak érdekében, hogy növeljék a hívők táborát. A törekvésük nem volt hiába való. A környező lakosok és nem hívők – köztük kézművesek, árusok – egyre többen mentek el a vallási szertartásokra. Az idő múlásával rendszeres templomi összejövetellé nőtte ki magát a rendezvény. Kezdetben a templomokban, illetve ennek környékén tartották meg az összejövetelt. Az újkorban a templomi összejövetel egyre inkább elveszítette vallási jellegét. Sok helyütt már nem a templomban kerül megrendezésre az összejövetel, hanem semleges helyen, a templomoktól távolabb. De ma még több olyan templom is van, ahol eredeti vallásos szertartásokat végeznek, amelyekre nemcsak a hivők, hanem a nem vallásos emberek is elmennek.
Az ókorban az összejövetel kezdete előtt két oroszlánnak öltözött ember állt őrt a templom képzeletbeli kapuja előtt. Amikor az összejövetelre érkezők bekopogtattak ezen a képzeletbeli ajtón, felcsendült a zene, és a belépni kívánók táncra perdültek az „oroszlánokkal”. A vendégek csupán ezt követően léphettek be a találkozó színhelyére. Sok helyen mindmáig megőrizték ezt a szokást. Az eltérés csak annyi, hogy a tizenkét állatévet követve az úgynevezett kapuőrök az adott évet szimbolizáló állat képét öltik fel.
Általában a hagyományos ünnepek alkalmából rendeznek templomi összejöveteleket. Ezek közül a tavaszünnep során megrendezésre kerülő ilyen találkozó a legnagyobb méretű és a leghosszabb, hiszen általában három-öt napig tart. Pekingben a „Deng Shi Kou” elnevezésű templomi találkozó a legrégebbi, melynek eredeti színhelye a császári palota közelében volt. Hosszúsága elérte az 1 kilométert. A 14. és a 15. században a találkozó idején itt rendkívül nagy nyüzsgés volt. Nappal vásár és piac volt, éjszaka pedig számtalan lampionnal világították ki. Itt minden termény, élelmiszer, ruházati cikk és régiség kapható volt. Éjszaka lampionokat gyújtottak, színes fényű rakétákat lőttek fel, énekeltek, táncoltak, zenéltek. Ma Pekingben a nagyobb parkok mindegyikében rendeznek templomi találkozókat, ahol a folklór és a népművészet értékeit mutatják be, és műsorokkal szórakoztatják a látogatókat.
2007 december 17. | Szerző: Melange
Ennek a szórakoztató jellegű összejövetelnek az eredetéről nincs írott feljegyzés, de az biztos, hogy köze van a vallási szertartásokhoz. A néphithez kötődő szokásokkal együtt fejlődött ki, majd terjedt el az emberek körében ez az összejövetel.
A kínai ősi vallás a taoizmus, amely az első évszázadban alakult ki. Ekkor kezdett elterjedni a buddhizmus is. Mindkét vallási közösség minden hónap egy meghatározott időszakában nagyszabású szertartást végzett. Később szórakoztató műsorszámokkal gazdagították a szertartásaikat annak érdekében, hogy növeljék a hívők táborát. A törekvésük nem volt hiába való. A környező lakosok és nem hívők – köztük kézművesek, árusok – egyre többen mentek el a vallási szertartásokra. Az idő múlásával rendszeres templomi összejövetellé nőtte ki magát a rendezvény. Kezdetben a templomokban, illetve ennek környékén tartották meg az összejövetelt. Az újkorban a templomi összejövetel egyre inkább elveszítette vallási jellegét. Sok helyütt már nem a templomban kerül megrendezésre az összejövetel, hanem semleges helyen, a templomoktól távolabb. De ma még több olyan templom is van, ahol eredeti vallásos szertartásokat végeznek, amelyekre nemcsak a hivők, hanem a nem vallásos emberek is elmennek.
Az ókorban az összejövetel kezdete előtt két oroszlánnak öltözött ember állt őrt a templom képzeletbeli kapuja előtt. Amikor az összejövetelre érkezők bekopogtattak ezen a képzeletbeli ajtón, felcsendült a zene, és a belépni kívánók táncra perdültek az „oroszlánokkal”. A vendégek csupán ezt követően léphettek be a találkozó színhelyére. Sok helyen mindmáig megőrizték ezt a szokást. Az eltérés csak annyi, hogy a tizenkét állatévet követve az úgynevezett kapuőrök az adott évet szimbolizáló állat képét öltik fel.
Általában a hagyományos ünnepek alkalmából rendeznek templomi összejöveteleket. Ezek közül a tavaszünnep során megrendezésre kerülő ilyen találkozó a legnagyobb méretű és a leghosszabb, hiszen általában három-öt napig tart. Pekingben a „Deng Shi Kou” elnevezésű templomi találkozó a legrégebbi, melynek eredeti színhelye a császári palota közelében volt. Hosszúsága elérte az 1 kilométert. A 14. és a 15. században a találkozó idején itt rendkívül nagy nyüzsgés volt. Nappal vásár és piac volt, éjszaka pedig számtalan lampionnal világították ki. Itt minden termény, élelmiszer, ruházati cikk és régiség kapható volt. Éjszaka lampionokat gyújtottak, színes fényű rakétákat lőttek fel, énekeltek, táncoltak, zenéltek. Ma Pekingben a nagyobb parkok mindegyikében rendeznek templomi találkozókat, ahol a folklór és a népművészet értékeit mutatják be, és műsorokkal szórakoztatják a látogatókat.
Oldal ajánlása emailben
X