A kínai nagy fal ( Chángchéng, magyar átírás: Csang cseng) az i. e. 3. század és i. sz. 17. század eleje között Kína északi határán épített erõdítményrendszerek összessége, amelynek célja az volt, hogy a földmûvelõ Kínát megvédje az északi nomád törzsek támadásaitól.
A fal építése
A nagy fal valójában soha nem volt összefüggõ fal, különbözõ erõdítményekbõl állt, amelyeknek jellege és elhelyezkedése a mindenkori politikai helyzettõl függõen változott. Az elsõ védelmi rendszert Qin Shi Huangdi (Csin Si Huang-ti) kezdte kiépíteni az i. e. 210-es években a Hadakozó fejedelemségek korának korábbi falszakaszait felhasználva. A késõbbi dinasztiák némelyike új erõdítményeket húzott fel (Han, Szuj, Ming), míg más korszakokban a falat egyáltalán nem használták. A ma látható falszakaszok az 1368 és 1644 között urakodott Ming-dinasztia idején épültek; ezeket már téglából emelték, de a korábbi erõdítmények fõ építõanyaga a döngölt föld volt.
Több ezer ember vett rész azt építésben, akik állandó munkára voltak ítélve. A hideg, a betegség és az éhezés tovább fokozta a nehézségeket. Mivel rengeteg ember halt meg az építkezés alatt, ezért a “A leghosszabb temető a Földön”-nek is nevezik. A legenda szerint a meghalt emberek testeit a falba temették, hogy szellemük elijessze a démonokat.
Mivel a fal nem összefüggõ, egységes építmény, hanem különbözõ korokban, egy többszáz kilométer széles sávban épült falszakaszok összessége, pontos hosszát nem lehet megállapítani. Az egyik forgalomban lévõ hivatalos adat a fal hosszát 6 352 km-re teszi, de más becslések 3000-10000 km között ingadoznak. A Ming-kori fal legkeletibb végpontja a Shanhaiguan átjáró a Bohai-öböl partján, legnyugatibb vége pedig a Jiayuguan (Csia Jü-küen) átjárónál található Gansu (Kanszu) tartományban.
A Kínai Nagy Fal nyomvonala
A közhiedelemmel ellentétben a nagy fal nem látható szabad szemmel a világûrbõl. Csak néhány méter széles, és a színe hasonlít a környezetéhez, így az ûrbõl lehetetlen észlelni. Az ezzel kapcsolatos városi legenda (hogy a nagy fal volna az egyetlen ember alkotta dolog a földön, ami a Holdról is látszik) egy 1930-as évekbeli amerikai vicclapból ered. A fal szerkezete A nagy fal nagy része hegyvonulatokon húzódik úgy, hogy a külsõ oldalon meredek sziklák vannak. A Ming-kori fal külsõ borítása téglákból és tégla alakú kõdarabokból áll. Belsejét döngölt agyaggal, illetve kõzúzalékkal töltötték fel. Magassága átlagosan 10 méter, szélessége a talapzatánál 7-8 méter, tetejénél pedig 4-5 méter.
A falon nyíllövésnyi távolságra egymástól bástyákat, erõdítményeket és az ellenség esetleges támadásaira füsttel és tûzjelekkel figyelmeztetõ jelzõtornyokat építettek. A bástyákban, illetve az erõdítményekben élelmiszert és fegyvereket tároltak. A falon és közelében csapatok állomásoztak, hogy idõben jelezzék a külsõ támadásokat és a védelem elsõ vonalául szolgáljanak. A fal jelenlegi állapota A fal egy kis részét restaurálták, elsõsorban a turisták miatt. Nagy része azonban az enyészetnek van kitéve, s így bizonyos részek mára már szinte eltûntek. A fal napjaink vandalizmusának is ki van téve, például kedvelt célpontja a graffitiseknek. A fal tégláinak egy részét a helyi lakosok hordják el, hogy azokból építkezzenek. A Ming-kori falnak egyes becslések szerint 37%-a, más becslések szerint 42%-a tûnt el.
A kínai nagy falat az UNESCO 1987-ben felvette a világörökség helyszínei közé.
A Kínai Nagy Fal
2007 november 29. | Szerző: Melange
A kínai nagy fal (
A fal építése
A nagy fal valójában soha nem volt összefüggõ fal, különbözõ erõdítményekbõl állt, amelyeknek jellege és elhelyezkedése a mindenkori politikai helyzettõl függõen változott. Az elsõ védelmi rendszert Qin Shi Huangdi (Csin Si Huang-ti) kezdte kiépíteni az i. e. 210-es években a Hadakozó fejedelemségek korának korábbi falszakaszait felhasználva. A késõbbi dinasztiák némelyike új erõdítményeket húzott fel (Han, Szuj, Ming), míg más korszakokban a falat egyáltalán nem használták. A ma látható falszakaszok az 1368 és 1644 között urakodott Ming-dinasztia idején épültek; ezeket már téglából emelték, de a korábbi erõdítmények fõ építõanyaga a döngölt föld volt.
Több ezer ember vett rész azt építésben, akik állandó munkára voltak ítélve. A hideg, a betegség és az éhezés tovább fokozta a nehézségeket. Mivel rengeteg ember halt meg az építkezés alatt, ezért a “A leghosszabb temető a Földön”-nek is nevezik. A legenda szerint a meghalt emberek testeit a falba temették, hogy szellemük elijessze a démonokat.
Mivel a fal nem összefüggõ, egységes építmény, hanem különbözõ korokban, egy többszáz kilométer széles sávban épült falszakaszok összessége, pontos hosszát nem lehet megállapítani. Az egyik forgalomban lévõ hivatalos adat a fal hosszát 6 352 km-re teszi, de más becslések 3000-10000 km között ingadoznak. A Ming-kori fal legkeletibb végpontja a Shanhaiguan átjáró a Bohai-öböl partján, legnyugatibb vége pedig a Jiayuguan (Csia Jü-küen) átjárónál található Gansu (Kanszu) tartományban.
A Kínai Nagy Fal nyomvonala
A közhiedelemmel ellentétben a nagy fal nem látható szabad szemmel a világûrbõl. Csak néhány méter széles, és a színe hasonlít a környezetéhez, így az ûrbõl lehetetlen észlelni. Az ezzel kapcsolatos városi legenda (hogy a nagy fal volna az egyetlen ember alkotta dolog a földön, ami a Holdról is látszik) egy 1930-as évekbeli amerikai vicclapból ered.
A fal szerkezete
A nagy fal nagy része hegyvonulatokon húzódik úgy, hogy a külsõ oldalon meredek sziklák vannak. A Ming-kori fal külsõ borítása téglákból és tégla alakú kõdarabokból áll. Belsejét döngölt agyaggal, illetve kõzúzalékkal töltötték fel. Magassága átlagosan 10 méter, szélessége a talapzatánál 7-8 méter, tetejénél pedig 4-5 méter.
A falon nyíllövésnyi távolságra egymástól bástyákat, erõdítményeket és az ellenség esetleges támadásaira füsttel és tûzjelekkel figyelmeztetõ jelzõtornyokat építettek. A bástyákban, illetve az erõdítményekben élelmiszert és fegyvereket tároltak. A falon és közelében csapatok állomásoztak, hogy idõben jelezzék a külsõ támadásokat és a védelem elsõ vonalául szolgáljanak.
A fal jelenlegi állapota
A fal egy kis részét restaurálták, elsõsorban a turisták miatt. Nagy része azonban az enyészetnek van kitéve, s így bizonyos részek mára már szinte eltûntek. A fal napjaink vandalizmusának is ki van téve, például kedvelt célpontja a graffitiseknek. A fal tégláinak egy részét a helyi lakosok hordják el, hogy azokból építkezzenek. A Ming-kori falnak egyes becslések szerint 37%-a, más becslések szerint 42%-a tûnt el.
A kínai nagy falat az UNESCO 1987-ben felvette a világörökség helyszínei közé.
(wikipedia)
nagy fal link
Oldal ajánlása emailben
X