A kínai evőpálcika (kuaizi)

2008 január 25. | Szerző: Melange |

 

Világszerte az emberek sokféle
és változatosan elkészített
ételeket esznek, és ezeket az
ételeket háromféleképpen szokták
általában elfogyasztani. Vannak
olyan részei a világnak, ahol
kézzel esznek (40%), van, ahol
késsel és villával esznek (30%),
és az emberiség 30% pedig
pálcikával eszik.

Kínában már több mint 3000 évvel
ezelőtt, a Shang dinasztia
idején már pálcikával
fogyasztották el az ételeket.
Abban az időben az evőpálcikát
nem kuainak, hanem zhunak hívták.
Kr.u. 6. és a 7. század
környékén kezdték el az
evőpálcikát kuaizinek nevezni,
mivel Délkelet-Kínában, ahol az
emberek sokat hajóztak a
tengereken a zhu írásjegyet a
horgonyzás műszavaként
használták. Akkoriban úgy
gondolták, hogy ez az elnevezés
nem megfelelő az evőpálcikára. A
10. században, a Song-dinasztia
idején az evőpálcikák nagy
többsége bambuszból készült, és
teljesen úgy néztek ki, mint a
napjainkban is használatos
evőpálcikák.

Noha az evőpálcikák első látásra
nagyon egyszerű kivitelezésűnek
tűnnek, elkészítésük mégsem
annyira egyszerű. Kínában a
régészek körülbelül 2000 évvel
ezelőtti elefántcsont
evőpálcikát is találtak. A 6. és
a 7. században a gazdagabb
családok aranyból, ezüstből és
jádéből készült evőpálcikákat
használtak. Érdekes történelmi
adalék, hogy a régebbi korokban
az ezüst evőpálcikák azért is
terjedtek el széles körben, mert
használatukkor, ha az étel
mérgezett volt az ezüst azonnal
befeketedett.

Az evőpálcika fontos szerepet
játszik a kínai folklórban is.
Mint ismeretes a kuai eredeti
jelentése gyors, ezért a
menyegzőkkor a hozzátartozók
evőpálcikát ajándékoztak az ifjú
házasoknak, abban a reményben,
hogy minél előbb gyermekáldásban
legyen részük.
A szakértők pedig
arra a következtetésre jutottak,
hogy az evőpálcika használatakor
harminc ízületet használunk, és
ez kedvezően hat a motoros
funkciókra.

***************************************************************

Az
evőpálca használata
Az
evőpálca vastagabbik harmadát fogjuk kézbe. Az egyik pálcát szorítsuk hüvelykujjunk
tövével a gyűrűsujjunk első ujjpercéhez és a hüvelykujjunk hajlatához. Ez az első
pálca többé-kevésbé mozdulatlan, a felsőt vele párhuzamosan, ahogy a ceruzát szoktuk
tartani, a mutató-, a középső és a hüvelykujj végével csiptetőként mozgatjuk.
A legfontosabb, hogy a két pálca hegye egy vonalban legyen egymással – ezt úgy
érjük el, hogy odakocogtatjuk a pálcákat hegyükkel merőlegesen a tányérunk aljához,
amíg kiegyenlítődnek. Középső ujjunk kirúgásával választjuk szét és a mutatóujj
begörbítésével csippentjük össze őket.