Hangzhou a kelet-kínai tengerparton, a Jangce alsó szakaszának
alföldjén terül el. Északra a meglehetősen nagy Taihu tó, délre a
Qiantangjiang folyó, nyugatra a kanyargós Tianmu hegység, keletre 200
kilométerre a Csendes-óceán található. A városhoz összesen 5 járás, 8
kerület, 33 út, 139 település, 95 község és több mint 4000 falu, több
mint ezer lakónegyed tartozik. A 2000. évi statisztikai adatok szerint
összlakossága elérte a hatmillió 150 ezret, belvárosáé pedig a
hárommillió 730 ezret. Az évszázadok óta dél-kínai “vízi körülmények”
között élő hangzhouiak ügyesek, merészek, nyájasak és vendégszeretőek.
Hangzhou az úgynevezett “Jangce kultúra” bölcseje. Ötmillió évvel
ezelőtt a Jiande majomember-család a Tianmu hegységben élt. A 10-20
ezer évvel ezelőtti korszakban az előemberek idején már kialakult a
hangzhoui alföld. Bebizonyosodott, hogy négyezer évvel korábban már
éltek Hangzhou északnyugati részén.
A Qinshihuangdi császár idején első ízben alakult ki a
területen közigazgatási egység Qiantang néven. Hangzhounál az első
városi funkciójú közigazgatást 589-ben alakították ki. 610-ben a
Sui-dinasztia Yangdi császárának parancsára Pekingtől idáig ástak
mesterséges csatornát, amely nagy jelentőséggel bírt Hangzhou gazdasági
és kulturális fejlődését illetően.
Hangzhou egyébként Kína 7 ismert császári fővárosának egyike
volt. Legkorábban 907-ben létesített itt fővárost a Wu fejedelem. Ő
több építményt emeltetett, fontosnak tartotta a vízgazdálkodást,
fejlesztette a tengeri kereskedelmet Japánnal és Koreával. A Déli
Song-dinasztia fővárosaként működő Hangzhouban már nagy forgalmat
bonyolítottak le a vállalkozók.
A Kínai Népköztársaság megalakítása után a városban a
könnyűipari, textilipari, gépipari és élelmiszerfeldolgozási ágazatok
alakultak ki, s as utóbbi időkben két korszerű, selyem- és textilcikkek
piaca épült fel. Hangzhou egyébként selyméről is híres, az ország
selyemgyártásának fontos központja. Az egyik hangzhoui specialitás a
Longjing, magyarul a “Sárkánykút” a tíz legismertebb kínai teaféle közé
tartozik.
Hangzhou szépsége a Nyugati Tóra koncentrálódik. A hangzhoui
Nyugati Tó Kínában a harmincegy azonos nevű tó közül a
leglebilincselőbb.
westlake
Zhu Ke-zhen egy neves kínai geográfus szerint a Nyugati Tó egy
tizenkétezer évvel ezelőtti árvíz után süllyedés következtében
keletkezett tó. Su Dong-po, egy meglehetősen nagy hírnevet szerzett
régi költő művéből származik egy másik neve: a Xizi tó. Szépsége a
császári dinasztiákban itt tisztséget vállalók érdemeihez is szorosan
fűződött. Ők a tavon és a tó környékén mára nevezetessé vált
rakpartokat, a tavon belül szigeteket emeltek. A mai Nyugati Tó 2,8
kilométer széles, 3,3 kilométer hosszú, átlagos mélysége 1,8 méter,
vízterülete meghaladja az 5,6 négyzetkilométert. A Sudi és a Baidi
rakpart 5 vízfelületre osztja az egész tavat.
A Kínai Népköztársaság megalapítása óta Hangzhou Zhejiang
tartomány fővárosi funkcióját látja el. A városi kormányzat az
úgynevezett “Nagy Hangzhou, Nagy turizmus és Nagy szektor” irányelvű
stratégiát vezette be. Manapság a Qiantangjiang folyó tiszta vizét
vezették a tóba, tisztábbnak, átlátszóbbnak tűnik a víz. Mint a
Világörökségek egyike, a Nyugati Tó egyre jobban lebilincseli a
nemzetközi turistákat.
Négy év építkezés után Kínában elkészült a világ leghosszabb hídja, ami a hangzou öböl felett ível át a Sárga-tengeren,
és 80 km-re rövidíti le az utat Sanghaj és Ningbo iparvárosa között. A
híd 35 és fél kilométer hosszú, a felépítése másfél milliárd dollárba
került, és a forgalom jövő év elején indul meg rajta, amint végeztek a
rajta áthaladó kétszer hatsávos autópályával.