Kínában
gyakorta találkozhatunk kőből, jádéből, porcelánból, bronzból vagy akár fából
is készített szélesen vigyorgó, pufók arcú kedves figurákkal.
A szobrok a Kelet-Ázsia
szerte legnépszerűbb buddhista szentet, az Eljövendő Buddhát ábrázolják, aki a
buddhizmus tanítása szerint a Tusita mennyekben lakozik. Szanszkritul Maitréja,
kínaiul Milefo, koreaiul Minik, japánul pedig Miroku néven ismerik és tisztelik.
Maitréja Indiából induló keleti térhódítása közben jutott el Kínába. Az 5-6. században
már széles körben kialakult a kultusza is. A 10. században, a Szung-dinasztia
idején a legendássá vált szerzeteseket, akik pl. meg tudták jósolni az időjárást,
vagy egyéb csodás dolgokat vittek végbe, gyakran azonosították Maitréjával.
Ettől
kezdve az Eljövendő Buddha egy új népvallás alakjává vált. Eddig főként szerzetesek
tisztelték, akik jámborul remélték, hogy haláluk után Maitréja mennyei birodalmába
kerülhetnek, és türelmesen várták uralkodásának eljövetelét, de immár tisztelői
köre kibővült a kemény fizikai munkába belefáradt közönséges halandók százezreivel,
akik makacsul hitték, elhozza az emberi szenvedések végét, a boldog élet új korszakát.
Ennek megfelelően képi ábrázolása is megváltozott: ostobán vigyorgó arcú, nagy
pocakú szerzetesként kezdték ábrázolni, aki jobb kezében egy olvasót tart, és
felhúzott térdén nyugtatja. A nép körében egyszerűen csak „nagy pocakúnak” (ta-tu-ce)
vagy „nevető buddhának” (hsziao-fo) nevezik. Azt tartják, hogy az ostoba
arc a bölcsességet álcázza, a nagy has viszont a jólétet és a gazdagságot szimbolizálja.
Kínában az olyan kifejezés, mint pl. az „úgy nézel ki, mint maga Mi-lo” igen hízelgőnek
számít. A hagyományos felfogás szerint a kövér, nagy hasú férfi az igazi szépségideál,
hiszen ezek a testi jegyek bizonyítják, hogy eleget tesz családfői szerepének,
biztosítja a család jólétét. Japánban a mai napig népszerűségben még a filmsztárokat
is maguk mögé utasítják a szumó-birkózók, akik a sikereiket nem utolsó sorban
Mirokuhoz hasonló külsejüknek köszönhetik.
Maitreját
gyakran gyerekek körében ábrázolják: öt-hét, kínai copfos vidám lurkó kapaszkodik
fel a mellettük óriásnak tűnő alakra. Ez a változat szinte a legkedveltebb a kínai
otthonokban, mivel a gyermekáldást, a családi szeretetet és örömöt jelképezi.
MILEFO
Milefo a szanszkrit Maitréja buddha kínai átírása (japánul: Miroku). Milefo a
távol-keleti buddhizmus egyik legnépszerűbb szentje, az eljövendő jó princípium,
virágzás, boldogság hordozója, aki jelenleg a buddhista paradicsomban, a Tusita
égben időzik. Ennek megfelelően az ikonográfiában a jelen Milefo-ját a Tusita
égben lakozó bódhiszattvaként ábrázolják. Kínában az 5. században kezdődött népszerűsége.
Kezdetben Guanyin-hoz hasonló vonásokkal ábrázolták, majd a 13-14. századtól kezdve
egyéni vonásokat ölt, és ekkor nyeri a máig legismertebb, legnépszerűbb formáját
is. Az egyszerű nép általában “nagypocakú Milefo”-nak (da duzi Milefo)
vagy “Zsákos szerzetesnek”-nek (Budai heshan) nevezik. Alakjába feltehetően
beleolvad több korabeli szerzetes jellegzetes vonása is, akikről különböző különös
történetek, legendák forogtak közszájon. Milefo-t magát is szerzetesnek ábrázolják,
szélesen vigyorgó arccal, hatalmas pocakkal. Azt tartották, hogy ostoba vigyora
csak a bölcsességét hivatott álcázni, nagy hasa pedig a gazdagságot, virágzást
és jólétet szimbolizálja. Tiszteletére számos templomot építettek. Mai napig közkedvelt
témája a képzőművészetnek. A jókívánságot kifejező képeken, szobrokon gyakorta
kisgyerekek körében ábrázolják. A “nevető Buddha” (xiao fo) változatával
a kínai gyerekek leginkább abban a formában találkoznak először, mint a mi keljfeljancsink,
amit ha a megbillentenek, nevetni kezd.
(forrás: Terebess)